Három CD-t tartalmazó kiadvány. 150, számozott példányban jelent meg, puritán, ízléses kivitelben, Dukay és Grencsó verseit (is) tartalmazó műsorfüzettel. Szabad, improvizatív kortárs kamara-jazzt hallunk. Grencsó, Dukay, Tickmayer és Holló "értekezéseit".

1. CD: Várakozás
A törökbálinti SuperSize stúdióban, 2017 augusztusában készült felvételen Kovács Tickmayer elektronikája is szerepet kap, de csak finoman, hang-szőnyeg formájában. Grencsó és Dukay - a rövidebb és hosszabb tételekben (melyek címei önmagukért beszélnek) egyaránt - a várakozás örömteli, de feszült pillanatait, perceit, óráit elevenítik meg.

Mert az élet tele van izgalmas várakozással. Mindig készülünk valami, vagy valaki eljövetelére, legyen az a tavasz, egy ünnep, vagy egy régen látott ismerős. És, mert a jövő nagyrészt ismeretlen...
Grencsó változatos, megnyerő szaxofon, klarinét és fuvola játéka ezen a lemezen inkább lírai - de a szabadság sokszínűsége időnként felülkerekedik.
Dukay szuggesztív, a szokványost messze elkerülő zongora játékával egyenrangú partner.

Grencsó István - alt- és tenorszaxofon, klarinét, basszusklarinét, fuvola
Dukay Barnabás – zongora
Kovács Tickmayer István - elektromos zongora, elektronika

1. Mag
2. Csíra
3. Rügy
4. Bimbó
5. Virág
6. Pompa
7. Termés

2. CD: Szertartászene

A koncertfelvétel a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc templomban, 2016-ban készült. Az orgona éteri hangjai Grencsó markáns szoprán- és tenorszaxofonjával folytatnak különleges párbeszédet. A finom árnyalatokat durva színek váltják - a kellemes pillanatokat gyötrelmes percek sodorják el. A remény, a bizonytalanság és a kilátástalanság gondolatai egyszerre jelentkeznek. A koncert időpontja nem véletlenül november 4-e: megemlékezés az 1956-os forradalom leverésének hatvanadik évfordulóján a zene ezen alkalomhoz méltó eszközeivel. A gyötrelmet, a kínszenvedést nincs, ami enyhítené - marad a nesztelen hallgatás.

(A rejtélyes(nek tűnő) szám-címek függőlegesen összeolvasva kiadják a "Ritual Music"-ot.)

Grencsó István - szoprán- és tenorszaxofon
Dukay Barnabás - templomi orgona

1. ra
2. il
3. tm
4. uu
5. as
6. li
7. mc


3. CD: Két hallomás

Szintén élő felvétel: a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában készült 2016-ban. Két hosszú tétel - a szabad zene "ünnepe".

Összefüggő, de "szétszedhető" spontán alkotás(ok) - részekre bontható, de egységes kollektív improvizáció. Hullámzó, felkorbácsoló - aztán a megnyugvást, a békét, a szépséget kereső és hirdető muzsika.

Természetesen a free elemeivel - hármasban. Az abszolút "pillanatnyiság" ellenére teljes összhangban - a hangszereikkel "szóbeszédet" alkotó zenészek hallomásokká alakuló élményeiben.

Holló Aurél (a jazz-ben) szokatlan ütős játéka nagyban hozzájárul az előadás minőségéhez, Grencsó és Dukay sajátságos idomulása példa értékű. A felkapott, továbbvitt, vagy elhagyott dallamok száguldó, majd lelassuló gondolatokat takarnak. Pedig ez volt az első találkozása a három kiváló muzsikusnak - így, trióban!

Grencsó István - alt- és szopránszaxofon, basszusklarinét
Dukay Barnabás - zongora
Holló Aurél - ütőhangszerek, kagyló

Part I.
Part II.

Ha tetszik, ha nem - le kell írnom: korszakalkotó lemez-lemezek született-születtek. Együtt - és külön-külön is! Ilyen színvonalú magyar, kortárs, improvizatív jazz csak a "mesében", vagy ezen a kiadványon létezik! (A magam részéről talán a jövőbeni zenésztárs, Ken Vandermark nevét említhetem példaként - a közös fellépés: Opus Jazz Club, május 12.)

Végül a "Hamu sincs és nincs salak" című, a kísérő füzetben olvasható Grencsó vers:

úgy futnak a napok
szépségük fátyol mögött
rejtve
nem láthatom

emlékek égnek
ki nem alvó lángok
hamu sincs
és nincs salak

csak selyemfényű
üveggolyó
könnyként
arcomon
szalad